Karácsony 1700 km távolságból
- Hasonló cipőben
- 2016. december 24.
- Administrator
Boldog vagyok, hogy beszéltünk skype-n. Boldog vagyok, hogy láttam, hogy hallottam, hogy tudom, hogy minden rendben vele. Mégis folynak a könnyeim, mert 1700 km, nagyon távol van így karácsony estéjén. Csak sírok, mert arra vágyok, hogy megöleljem és érezzem a törékeny csontjait, ami mégis olyan erőssé teszik, hogy képes helyt állni a világ másik felén is.
Egyik este autóztam a városban, hogy nézzem meg Budapest fényeit karácsony előtt. Csak jártam az utakat, a körutakat, a hidakat és nem volt karácsonyi hangulat. Nem voltak igazán fények. Az Oktogon fakó volt és csak a kedvenc Andrássy út volt igazán szép, az is csak a Kodály köröndig. Már nem futotta a Hősök teréig a díszítés. Itt ott még távolról úgy nézett ki, mintha…. aztán közelről piszkos szürkeség, fakó épületekkel. Igaz van néhány gyönyörűséges épület, a többség talán még fakóbb ezek tükrében.
Közben eszembe jutott, amikor a tavaly Londonban autóztam vele, amikor megmutatta a karácsonyi Londont. Örülök, hogy szép helyen él! Erre gondoltam, miközben a testemben érzem, hogy milyen, amikor 1700 km távolságban van tőlem az egyetlen lányom. Azt hittem ezt lehetetlen megérezni. Én, érzem ezt a távolságot. Hiszem, hogy ha szeretünk igazán valakit, akkor azok a láthatatlan szálak, a távolságtól még jobban érzékelhetőek.
Eszembe jutnak azok a karácsonyok, amikor még nagyon kislány volt. Amikor együtt sütöttünk készülve a karácsonyra. Amikor ünneplőbe öltöztünk karácsonykor és olyan igazi családi intimitásban voltunk. Akkor egymásért csináltuk az Ünnepet. Mókáztunk és közben együtt főztünk és sütöttünk. Örülök, hogy megéltünk ilyen karácsonyokat. Hiszem azt, hogy ezek a karácsonyok neki is ott vannak a szívében. Nézem a Facebookon a rengeteg családi képet. Karácsonyfa, ajándékok, kutya, gyerek. Egy dolog hiányzik, az intimitás. Milyen jó, hogy nekünk más volt!
Azt hiszem, sokan vagyunk, akik szívesen csinálnánk még. Igaz, mi mindig is szívesen csináltuk. Már ősszel elkezdtem gyűjteni a karácsonyi meglepetéseket és mindig is boldoggá tett, hogy mindenkinek igazi személyre szóló ajándéka legyen. No persze, legalább egy könyv is J
Megborzongok, amikor hallom az asszonyokat panaszkodni, hogy mennyit kell sütni, főzni. Aztán a fiatalokat, hogy a mamához kell menni ebédre. Aztán sokakat, hogy még hány és hány ajándékot kell venni és a sor végtelen, hiszen a karácsonyból csak a feszültség marad, és az a néhány like ami hamis mázat von mindenre.
Egyik Feldmár könyvben olvastam, hogy ha valaki már legalább három éve külföldön él folyamatosan, akkor mindkét kultúrához alkalmazkodva, egy kicsit középen lesz. Egyik helyen sem igazán. Próbálom megérteni. Tudom, elmondta a nyáron, hogy az elkövetkező években nem fog hazajönni. Látom, hogy mennyire máshogyan gondolkodik. Elfogadtam, mert ez az anyák dolga.
Most KARÁCSONY van.
Bizakodó vagyok!
Biztosan lesznek még együtt töltött karácsonyok. Együtt töltött napok biztosan. Akik értik, tudják, hogy azok az igazi ÜNNEPEK, így nagybetűvel, amikor együtt lehetünk!
